„Csak repült, repült, folyton csak elrepült az idő, és sosem volt elég belőle, még akkor sem, ha az elkövetkező évek dugig voltak vele. Ami azt illeti, a jövőben olyan hatalmas időmennyiség állt rendelkezésre, hogy a kereslet és kínálat törvényei szerint a jövő idő egy fabatkát sem ért. A brókerek, férfiak és nők egyaránt, mindig mindent – szerelmet, testedzést, olvasást, utazást – a jövőben eljövő időre halasztottak, anélkül, hogy órára-percre be kellett volna táblázniuk a jövőt. Mert a jövő határidőnaplója sosem telt be. A jövő mindig lehetővé tette, hogy bepótolják, ami elmaradt, és mindig megengedte, hogy áttárcsázzák a jövőre tervezett programot, ha netán valami közbejött. A jövővel mindig lehetett alkudozni, sosem zárkózott el a kiegyezés elől. A jelen idő azonban betyárul kitolt velük. Átkozottul kevés volt belőle – és még ez a kevéske idő is folyton elrepült, mielőtt bármit is kezdhettek volna vele.”
Legutóbbi hozzászólások